Szeretek olvasni. Sajnos az elmúlt években szakkönyveken kívül másra nem volt időm, de azért még emlékszem néhány szépirodalmi műre. És persze néhány olyan borzalmas fércműre is, amit az egekig magasztaltak a "hozzáértők".
Egy gyenge könyvet nagyon hamar fel lehet ismerni. A gyatra történet, a szánalmas logikai bukfencek nem szembeötlőek, viszont a nyelvezet árulkodó. Cirkalmas körmondatok, nehézkes, sokszor magyartalan mondatfűzések, helytelen szóhasználat... Már az első pár oldalon arcon csapják az olvasót. Ha ilyennel találkozom, mindig egy fontoskodó, nagyképű ismerősöm szavait hallom. Az "emlékezni fogok rá" nála "evidenciában tartom" volt. Ő sosem "kompetens" embert keresett, hanem "kompatibilist".
Barátnőm nagy kedvence V.F., akiről csak most tudtam meg, hogy magyar szerző. Már volt szerencsém pár könyvéhez (nem olvastam végig egyet sem, csak belelapoztam), és mindig átkoztam a fordítókat, az elkapkodott szörnyű munka miatt. Most pedig... Jaj...
Az alaposan meghaltak szörnyeteget, és az eltűnődöztették iszonyatot nem is olyan zavaró, de a szkepszis szó bizarr használata nálam kiverte a biztosítékot. Bár a jelentése valóban kétely, kétkedés, ennél sokkal több. (Szerintem minden ember érzi ezt, bár nem tudná elmagyarázni. Én is inkább idézek.)
Általánosabban azt az attitűdöt nevezi meg, mely az emberi megismerést részben vagy teljes mértékben hiábavaló törekvésnek tekinti, lévén, hogy úgysem juthat el örökérvényű igazságokhoz. Ehhez a belátáshoz tapasztalat útján, a többféle, egymással ellentétben álló magyarázatok hatására is eljuthatunk, anélkül, hogy filozófiai, ismeretkritikai vagy ismertelméleti vizsgálódásokat végeznénk.És ennek a könyvnek minden oldala hasonló ökörségekkel van tele. Értem én... Alkotói szabadság, meg ilyenek... De ez a híres író(nő) megerőszakolja az anyanyelvét!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése