Van a közelünkben egy óvoda. Amikor arra járok, mindig eszembe jutnak a régi munkásmozgalmi hősök. Azok, akikre kötelező volt emlékeznünk, és minden évben (általában az éppen aktuális élharcos születésnapján) pár percig megrendülten kellett aggódnunk a világbékéért, hiszen ők már nem vigyázták azt.
Igen... Valóban furcsa, hogy ez jut eszembe egy oviról. Sokan, sokszor szóvá tették már, hogy néha követhetetlen logikai bakugrásokkal hozom zavarba a beszélgetőpartnereimet. Néha több lépéssel előrébb járok, mint a társalgás éppen aktuális témája. De nem kell aggódni. Nemsokára ki fog derülni, mi köze a rég halott partizánoknak a mostani ovisokhoz.
Térjünk vissza a kommunista példaképekhez. Régen minden ünnepélynek voltak kötelező elemei. Az egyik legfontosabb a "csapattitkár pajtás" volt. Legtöbbször egy idősödő tanár, aki szeretett volna hős lenni, de csak az jutott osztályrészül, hogy egy leppukant suliban keserítse mások életét. Büszkén öltözött rövidnadrágos úttörőnek minden adandó alkalommal, és játszott katonásdit a szerencsétlen diákokkal. Kipirult arccal kiáltotta minden megemlékezésen, hogy: "A dolgozó népért, a hazáért ELŐRE...", és boldog mosollyal hallgatta, hogy erre az egész iskola dörgő hangon válaszolt: "RENDÜLETLENÜL!" A rajparancsnokok jelentettek, volt tisztelgés, dobpergés, zászlóbevonulás és minden egyéb, ami ahhoz kellett, hogy a nép erejét demonstrálják!
A mi iskolánkban tanított egy rendkívül tehetséges, nagyon népszerű magyartanár, aki egyszer azt a feladatot kapta, hogy a május elsejei országos erődemonstrációra (Mások a munka ünnepének hívták) vigye ki az iskola "önkéntes" tanulóit. (Mert akkoriban mindenre önként KELLETT jelentkezni.) Az volt a terve, hogy a ligetben piknikezni fogunk, viszünk labdát, játékokat, és egy egész napot eltöltünk a jó levegőn. Pontosan emlékszem a napra, amikor jó időre tönkretette az életét pár szerencsétlen mondattal: "Gyerekek, a hétvégi program lefújva, mert én nem vagyok hajlandó úttörőruhában bohócot csinálni magamból. Nem csak nektek lenne kötelező abban jönni, hanem nekem is. Én ide tanárnak jöttem, nem idiótának." Az óránk a fizika teremben volt, és a fizika szertárban üldögélt a csapattitkár pajtás, a fizika-szakos tanárnő. A mostanában oly nagy nosztalgiával emlegetett Kádár-korszakban ennyi elég is volt...
A legtöbb iskolában volt SZOBOR is. Az iskola névadója kőbe faragva álldogált a bejárattal szemközti téren, esetleg egy bronzba öntött modern sóhajként meredt a belépőkre az aula központi emelvényéről. A lényeg az volt, hogy minden évben meg lehetett koszorúzni, és el lehetett mesélni, micsoda szenvedéseken ment keresztül a fehérterror idején, miközben illegalitásba vonulva harcolt a dolgozókért. Minden ilyen névadó egyben kemény antifasiszta is volt, és persze önfeláldozó partizánként tett hozzá egy-egy morzsát az életéből az ország felszabadításához, később a felvirágoztatásához. (Voltak persze kivételek, művészek, nagy gondolkodók. József Attila is népszerű névadó volt. Ő volt a nagy munkásmozgalmi költő. Jellemző, hogy a Nem, nem, soha! című irredenta verse csak 1996-ban, sok évvel a rendszerváltás (haha...) után jelenhetett meg nyomtatásban.) Tehát a szobor... Nézzük meg a következő képet! Modern korunk egyik nagy mesehőse vigyázza az ovi bejáratát. Vajh koszorúzás is van minden tavasszal?
 |
| Walt Disney személye amúgy különösen izgalmas kontrasztban áll az antifasiszta békeharcosokkal... |
Befejezésül pedig következzék a könyvajánlóm, amit ma találtam. (Martos Flóra volt a mi iskolánk névadója.)
"A Küzdtünk híven című könyv egy induló sorozat első kötete. A sorozatban emléket kívánunk állítani a magyar forradalmi munkásmozgalom hős asszonyainak, azoknak, akik a Tanácsköztársaság védelméért, a fehérterror kegyetlen üldöztetése árnyékában a kommunista mozgalom újjászervezéséért, a proletariátus szervezeteinek megvédéséért, a munkásegységért, a haza függetlenségéért, az antifasiszta nemzeti összefogásért, a fegyveres ellenállási mozgalom szervezéséért, a szabadságért, a munkáshatalom győzelméért vállalták a harcot."Látják a harcosok neveit az alcímben!?
Berzeviczy Gizella, Martos Flóra, Braun Éva élete és politikai pályája
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése