Ma lementettem a teljes arckönyv múltamat. ( Aki nem tudná, hogyan kell: Fiókbeállítások -> Tölts le egy másolatot a Facebookon tárolt adataidról.) Nagyszerű. Az már kevésbé, hogy a jegyzeteimet nem találtam a mentett adatok között. Így hát elkezdtem őket egyesével átnézni, és az arra érdemes írásokat lementeni. Ezt a gyöngyszemet találtam. (A kép illusztráció, ennyire nem sötét a Katika...)
A közelünkben lévő kisközért mindenese (tulajdonos, pultos, anyagbeszerző...) sosem a hatalmas szellemi kapacitásáról volt híres. Ráadásul extrém szőrös lábai miatt "őzikelábú"-nak hívom. (...eredetileg "Katika"...)
Mai beszélgetésünk vágatlan verziója:
-Mit tetszik kérni?
-Egy kávét sok tejjel. (Két éve minden reggel így kérem)
-Tejszínnel?
-Nem! Sok tejjel.
(Megfordul, megáll, rám néz...)
-Cukor?
-Nem, kérek. Sosem iszom cukorral.
-Egy kávé?
-Igen!
(Leteszek a pultra 520 forintot. Csak 120 a kávé, de nem volt elég apróm. Ismét felém fordul, és meglátja a pénzt...)
-Tetszik még kérni?
-Nem! Csak a kávét.
-Csak mert többet adott!
-Igen, mert nincs apróm. 520-at adtam, és 400 jön vissza.
-De a kávé csak 120.
-Tudom. Azért adtam 520-at.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése