Oldalak

Sportfogadás ha nincs szerencsénk...

Mindenki ért a a sporthoz, a sportfogadáshoz. Mégsem nyer sosem... És nem azért, mert rosszul csinálja, hanem azért, mert nem tanult meg nyerni...

Nagyimtól tanultam...

Konyhai trükkök, házias ételek ahogyan nagyim csinálta...

Barna blogja...

Ha minden jól megy, a következő 70-80 évben rendszeresen jelentkezünk.

2013. december 29., vasárnap

Tisztába kerülni önmagammal

 Elutaztam Kuala Lumpurba. A pénzen, kalandokon kívül volt még egy fontos dolog, ami miatt megérte a kockázatot. Mégpedig az, hogy elkezdtem eredeti nyelven sorozatokat nézni.

2013. december 27., péntek

egészséges életmód a trópusokon

 És igen. Egyesek önszántukból isznak (esznek) olyan dolgokat, amiket mások csak úgy kidobnak az út szélén. És tudományos cikkek jelennek meg a csodaszerekről, amik még egy halottat is feltámasztanak.

2013. december 22., vasárnap

Pulóver a trópusokon

 Pár napja elköltöztem Magyarországról. Valószínűleg hosszú időre. Még nem tudom, hogy Malajziában mennyi tahósággal, emberi hülyeséggel fogok találkozni, de remélem jóval kevesebbel, mint idehaza. Valószínűleg as blog inkább egy idegen ország furcsaságait bemutató élménybeszámolóvá fog változni.

2013. november 23., szombat

TESCO biztonságos

 Remélem nem fogok megsérteni egyetlen biztonsági őrt sem, de be kell valljam, mindig jókat derülök rajtuk, ahogyan csapatba verődve vonulgatnak az üzletben. Peckesen, kimérten, büszkén! Hogy mit tennének "éles" helyzetben? Inkább hagyjuk. És igen... Előítéleteim vannak velük szemben. Úgy gondolom, hogy egy részük azért választotta ezt a munkát, mert más nem jutott, más részük pedig azért, mert hatalomvágyuk nagyobb az önkritikájuknál. 

Veszélyes hulladék

 Jó ideje nem írtam semmit egyik blogomba sem. (Bizony... Több is van...) Mivel a nézettségem kritikán aluli, így valószínűleg senkinek nem hiányzott. (rajtam kívül) Most bepótolom. Rengeteg emberi hülyeséggel találkoztam mostanában, ideje lesz kiírnom magamból. Kezdjük mindjárt a lomtalanítással.

2013. november 4., hétfő

Tüzelő

 Minden évben reménykedem benne, hogy valami működő megoldást találnak ki a lomtalanítás lebonyolítására. Aztán minden évben rá kell jönnöm, hogy a lényegét tekintve nincs változás. A "rettegett" nap előtt jóval megjelennek a lomizók. Mivel nekik jogaik vannak, és ezekért a jogokért képzett jogvédők harcolnak, így nekik mindent lehet.

2013. november 2., szombat

Iroda-lom

 Szeretek olvasni. Sajnos az elmúlt években szakkönyveken kívül másra nem volt időm, de azért még emlékszem néhány szépirodalmi műre. És persze néhány olyan borzalmas fércműre is, amit az egekig magasztaltak a "hozzáértők".


2013. október 28., hétfő

Járda

 Egy darab betonról mennyi minden juthat az ember eszébe. És ennek nyomán mennyi hülyeséggel találja magát szembe. A közelünkben lévő téren hatalmas betonelemek akadályozzák az autósokat abban, hogy a füves területre álljanak. Ma, amikor a fiatal zöldséges megkérdezte, hogy miért ilyen tömbök vannak leásva mindenhová, akkor jöttem rá, hogy ez még a "régi jó" tervgazdálkodás maradványa. Abból a korszakból, amit gulyáskommunizmusnak hívnak, és sajnos egyre több feledékeny ember kíván vissza.

2013. október 26., szombat

IQ betyár

 Ma lementettem a teljes arckönyv múltamat. ( Aki nem tudná, hogyan kell: Fiókbeállítások -> Tölts le egy másolatot a Facebookon tárolt adataidról.) Nagyszerű. Az már kevésbé, hogy a jegyzeteimet nem találtam a mentett adatok között. Így hát elkezdtem őket egyesével átnézni, és az arra érdemes írásokat lementeni. Ezt a gyöngyszemet találtam. (A kép illusztráció, ennyire nem sötét a Katika...)

2013. október 25., péntek

15 Ft

 Az elmúlt napokban nem írtam. Nem azért, mert nem akadtam bele idiótákba, lelki csipke nélküli gyökerekbe, hanem mert egyszerűen nem volt időm... De most újult erővel fogok neki mások ekézésének! Imádom ugyanis mások szemében tekergetni a szálkát. Mai bejegyzésem témája 15 forint. Nem nagy pénz. Mégis vannak, akik ennyiért képesek lemenni kutyába.


2013. október 13., vasárnap

Kritikus tömeg a közlekedésben

 Pár napja nincsen kerékpárom, így kénytelen voltam a tömeggel közlekedni. Hááát...
 A gondok ott kezdődtek, hogy nem volt jegyem. A BKK-nál úgy gondolják, hogy elég, ha az utasoknak vannak kötelességei, és a BKK-nak jogai, ezért nem érdekli őket, hogyan szerzi be az ember ezt a rendkívül drága kis papírfecnit vasárnap délben.

Kerék Pál versenyző

 Megrögzött bringás vagyok. Éppen ezért kétszeresen dühít, amikor idióta kerekezőkkel hoz össze az élet. Sok mindent láttam már, de a ma esti...

2013. október 9., szerda

A kétnevű kétarcú

 A Margit-sziget a Duna egyik szigete Magyarországon, Budapestnél. Közigazgatásilag Budapest XIII. kerületéhez tartozik, és Margitsziget néven Budapest egyik városrészét alkotja.
Kétarcú, kétnevű...
Azt már régóta tudom, hogy Stallone egy hibás elnevezésű terv szülötte volt a Dredd bíróban.
Janus valóban kétarcú, de két arca között nincs különbség (nyilván a két arc a hídon két oldalról jövők figyelésére "szolgált", eredete talán ez lehet - de a kétarcúságot magyarázzák a múlt és a jövő felé való tekintésnek is). Így kissé helytelen is a "Janus-arcú"mai használata, mivel ez alatt valamilyen dolog ellentmondásosságát, ellentétes tulajdonságok egymásmellettiségét értjük, noha erről az eredeti istenség esetében szó sincs...
 Tehát marad a kétarcú. Éppen ezért kezdjük a kétnevűvel!

 Margit-sziget, vagy Margitsziget? Hűvös-völgy, vagy Hűvösvölgy? A legtöbb embert valószínűleg még egyetlen pillanatig sem gondolkodott ezen. Pedig egyszerű. Ha földrajzi név, akkor kötőjeles, ha pedig mint lakhely szerepel, akkor egybe kell írni. (A lakhely kb. úgy értendő, mint a városrész)

 Most pedig térjünk rá a kétarcúságra.

 Budapest gyöngyszeme kedvenc sétálóhely sokak számára. Rengetegen sportolnak, pihennek itt minden nap. És persze buliznak is éjjelente. Na ezt nem kéne... Persze szegény fiataloknak kell a kikapcsolódás, és kell a rengeteg szabadtéri szórakozóhely. Olyanok, mint pl. a ZP. (Van saját véleményem erről, de inkább nem osztom meg.)
Lássuk, milyen egy vasárnap reggeli séta a szigeten.

 A Holdudvar közvetlen közelében ezt láthatjuk. Itt még azt gondolnánk, hogy a rendes fiatalok megpróbálták éjjel a szemetesbe dobni a hulladékot, csak sajnos megtelt. De ők még így is rendesek voltak, és mellé tették, nem elszórták a parkban.
Csak pár métert kell gyalogolnunk, és kiderül, nem a kukák kapacitásával van a baj. Itt semmi nem indokolta a "körbeszórást". Hacsak az alkoholos befolyásoltság nem. Egyszerűen nem találtak bele.
Még távolabb sétálva ez az elképzelés is megdőlni látszik. Azért egy kukába csak bele tud dobni egy részeg bulizó egy üveget! De nem...
Az üveg helye nem a szemetesben van. Iszogatunk a padon, és ha nem okádjuk le, akkor rajta hagyjuk a mocskunkat.
És igen! Az bizony ott egy szeméthalom. Körülötte a békés piknikezők. Ők valószínűleg gyakorlott vasárnapi pihenők, és jól tudják, hogy több óra (nap) kell ahhoz, hogy ismét tiszta legyen a park.
Ha viszont szerdán kirándulunk el a szigetre, akkor ilyen kép fogad:




Péntek estig... Aztán jön az éjszaka...

2013. október 8., kedd

Verseny

 Sajnos fotóval nem tudom bizonyítani, de ma találkoztam egy boszorkánnyal. Még bibircsókja is volt. Mikor beléptem a közértbe, már tudtam, hogy hibát követtem el. A gonosz közvetlen előttem suhant át a fotocellás ajtón, hogy lefékezzen az tojásoknál. Ekkor még egy laza csuklómozdulattal irányba pöccintettem a babakocsit, kikerültem, és az üdítők felé siettem. Mikor elhaladtam a húspult előtt, egy pillanatra összeakadt a tekintetünk. Felmértük egymás erejét, és mire a célegyenesbe fordultunk, mindketten készen álltunk a megmérettetésre. Egy hirtelen mozdulattal eltűnt a pénztár felé vezető polcok bal oldalán. Rémülten láttam, hogy eszeveszett tempóval távolodik tőlem. (Illetve csak sejtettem, mert csak néhány pillanatra bukkant elő a polcok takarásából) Már majdnem elértem a pénztárat, amikor nagyot fékezve elém vágott. Kipirulva tette le a földre a kosarát, kárörvendő mosollyal végigmért, majd a gyereket is jó alaposan megnézte. És komótosan elkezdett kipakolni. Nagyjából öt perc alatt sikerült befejeznie a vásárlást, addig én türelmesen álltam a fél liter ásványvízzel a kezemben, amit meg akartam venni.

 Onnan tudom, hogy boszorkány volt, mert az egy dolog, hogy büdös tapló módon futva megelőzött, de a vigyorgó gyerekemre még csak rá sem mosolygott!

Barna...

2013. október 7., hétfő

Korlátok


Bár a korlátokról szeretnék írni, egy kerítés képét tettem ki a bejegyzés elejére. Nem véletlenül. Az emberek nagy része a korlátokra úgy gondol, mint valami akadályra, ketrecre, ami elzárja előlük az újat, az ismeretlent.
Pedig a jól elhelyezett korlátok védenek. Mások tapasztalatainak útjelzői...

2013. október 6., vasárnap

Buta mutagén

 Kaptam egy csodás ajánlatot. Szeretem az ilyen hirdetéseket elolvasni, mert néha értelmes dolgokat próbálnak bemutatni, de ha nem, akkor is garantált a szórakozásom. Mint ennél a csodaszernél is.
 Az összetevői alapján valami epebajos sámán szárított hányadéka.
griffon mag por, gimnema levél por, chromium picoline, zselatin

2013. október 4., péntek

Logikai bukfenc

 Van a közelünkben egy óvoda. Amikor arra járok, mindig eszembe jutnak a régi munkásmozgalmi hősök. Azok, akikre kötelező volt emlékeznünk, és minden évben (általában az éppen aktuális élharcos születésnapján) pár percig megrendülten kellett aggódnunk a világbékéért, hiszen ők már nem vigyázták azt.

 Igen... Valóban furcsa, hogy ez jut eszembe egy oviról. Sokan, sokszor szóvá tették már, hogy néha követhetetlen logikai bakugrásokkal hozom zavarba a beszélgetőpartnereimet. Néha több lépéssel előrébb járok, mint a társalgás éppen aktuális témája. De nem kell aggódni. Nemsokára ki fog derülni, mi köze a rég halott partizánoknak a mostani ovisokhoz.

 Térjünk vissza a kommunista példaképekhez. Régen minden ünnepélynek voltak kötelező elemei. Az egyik legfontosabb a "csapattitkár pajtás" volt. Legtöbbször egy idősödő tanár, aki szeretett volna hős lenni, de csak az jutott osztályrészül, hogy egy leppukant suliban keserítse mások életét. Büszkén öltözött rövidnadrágos úttörőnek minden adandó alkalommal, és játszott katonásdit a szerencsétlen diákokkal. Kipirult arccal kiáltotta minden megemlékezésen, hogy: "A dolgozó népért, a hazáért ELŐRE...", és boldog mosollyal hallgatta, hogy erre az egész iskola dörgő hangon válaszolt: "RENDÜLETLENÜL!" A rajparancsnokok jelentettek, volt tisztelgés, dobpergés, zászlóbevonulás és minden egyéb, ami ahhoz kellett, hogy a nép erejét demonstrálják!

 A mi iskolánkban tanított egy rendkívül tehetséges, nagyon népszerű magyartanár, aki egyszer azt a feladatot kapta, hogy a május elsejei országos erődemonstrációra (Mások a munka ünnepének hívták) vigye ki az iskola "önkéntes" tanulóit. (Mert akkoriban mindenre önként KELLETT jelentkezni.) Az volt a terve, hogy a ligetben piknikezni fogunk, viszünk labdát, játékokat, és egy egész napot eltöltünk a jó levegőn. Pontosan emlékszem a napra, amikor jó időre tönkretette az életét pár szerencsétlen mondattal: "Gyerekek, a hétvégi program lefújva, mert én nem vagyok hajlandó úttörőruhában bohócot csinálni magamból. Nem csak nektek lenne kötelező abban jönni, hanem nekem is. Én ide tanárnak jöttem, nem idiótának." Az óránk a fizika teremben volt, és a fizika szertárban üldögélt a csapattitkár pajtás, a fizika-szakos tanárnő. A mostanában oly nagy nosztalgiával emlegetett Kádár-korszakban ennyi elég is volt...

 A legtöbb iskolában volt SZOBOR is. Az iskola névadója kőbe faragva álldogált a bejárattal szemközti téren, esetleg egy bronzba öntött modern sóhajként meredt a belépőkre az aula központi emelvényéről. A lényeg az volt, hogy minden évben meg lehetett koszorúzni, és el lehetett mesélni, micsoda szenvedéseken ment keresztül a fehérterror idején, miközben illegalitásba vonulva harcolt a dolgozókért. Minden ilyen névadó egyben kemény antifasiszta is volt, és persze önfeláldozó partizánként tett hozzá egy-egy morzsát az életéből az ország felszabadításához, később a felvirágoztatásához. (Voltak persze kivételek, művészek, nagy gondolkodók. József Attila is népszerű névadó volt. Ő volt a nagy munkásmozgalmi költő. Jellemző, hogy a Nem, nem, soha! című irredenta verse csak 1996-ban, sok évvel a rendszerváltás (haha...) után jelenhetett meg nyomtatásban.) Tehát a szobor... Nézzük meg a következő képet! Modern korunk egyik nagy mesehőse vigyázza az ovi bejáratát. Vajh koszorúzás is van minden tavasszal?

Walt Disney személye amúgy különösen izgalmas kontrasztban áll az antifasiszta békeharcosokkal...
 Befejezésül pedig következzék a könyvajánlóm, amit ma találtam. (Martos Flóra volt a mi iskolánk névadója.)

"A Küzdtünk híven című könyv egy induló sorozat első kötete. A sorozatban emléket kívánunk állítani a magyar forradalmi munkásmozgalom hős asszonyainak, azoknak, akik a Tanácsköztársaság védelméért, a fehérterror kegyetlen üldöztetése árnyékában a kommunista mozgalom újjászervezéséért, a proletariátus szervezeteinek megvédéséért, a munkásegységért, a haza függetlenségéért, az antifasiszta nemzeti összefogásért, a fegyveres ellenállási mozgalom szervezéséért, a szabadságért, a munkáshatalom győzelméért vállalták a harcot."
Látják a harcosok neveit az alcímben!?
Berzeviczy Gizella, Martos Flóra, Braun Éva élete és politikai pályája

2013. október 3., csütörtök

Maradandót alkotni

Él valahol Budapesten egy ember, aki első "blikkre" pont olyan, mint bárki más. Egyszerű átlagember, átlagos élettel, átlagos problémákkal, örömökkel, gondolatokkal. Csak az ambíciói hatalmasak.
 Ez az ember reggel, miután felébred, nem a konyhába indul kávézni, hanem kicsit még ejtőzik a plafont bámulva. Percekig képes egy hatalmas kaszáspókot elnézni, ahogyan a hálójával foglalatoskodik, azon merengve, hogy mit is csináljon ma. Valami igazán fontosat, amiről évek múltán is eszébe jut majd az embereknek. Még talán kicsit ki is húzza magát a takaró alatt, tekintete acélozódik, állát oldalra fordítja, és felvesz egy furcsa tetániás pózt, olyat, mint amilyennek a hadvezérek tartását gondolja. És elmosolyodik.
 A mosoly még akkor is az arcán van, mikor végre rászánja magát, és kibújik az ágyból. Melegség önti el, fülében lüktet a vér, mert már tudja, mit fog tenni. Kimért mozdulatokkal készülődik, párszor a konyhai tükörre pillant, megelégedve szemléli büszke vonásait.
 A délelőttöt intenzív készülődéssel tölti. Felkeres pár üzletet, megszerzi a szükséges hozzávalókat, közben jár az agya. A tervet pontosítja, csiszolja a részleteket. Amikor nemcsak a fizikai valója, de az elméje is felkészült a nagy tettre, öntudatlanul az erdő felé veszi az irányt.
Tudja, hogy nagy és fárasztó út vár rá, de már nincs semmi ami vissza tudná tartani. Arcán elszántság, izmaiban duzzadó akarat.

KIMEGY A SEGGFEJ EGY ERDEI TŰZRAKÓHELYHEZ, ÉS MINDENT LEÖNT RÓZSASZÍN FESTÉKKEL!