Oldalak

2013. október 13., vasárnap

Kerék Pál versenyző

 Megrögzött bringás vagyok. Éppen ezért kétszeresen dühít, amikor idióta kerekezőkkel hoz össze az élet. Sok mindent láttam már, de a ma esti...
 Pár évvel ezelőtt találkoztam velük először. Hajnalban kivittem sétálni a fél éves beagle kutyámat. Szerettem (és szeretem) a hajnalt. Ahogyan a szürkéből "előszíneződnek" a részletek, ahogyan ismét megjelennek a hangok, megmozdulnak az emberek. Ők ketten nagyon is mozogtak. Amikor feltűntek a mező szélén, egyből látszott rajtuk, hogy gyakorlott, megfontolt bringások. Elöl tekert az elszánt arcú férfi, mögötte a védelemre áhítozó nő. Mindketten búvárruhában, és időfutam versenyzőket megszégyenítő sisakban. Mindenük a helyén volt. Kesztyű, hátizsák, cipő, oldaltáska a bringán... A kissé tétova mozgásukról a hős szerb-NDK indián Gojko Mitic jutott eszembe. Ő osont így hogy felderítse a műtermi ellenségeit.
 Egyre közelebb értek, a kutyám egyre érdeklődőbb lett. Ült az árokparton, és figyelt. A férfi - tudván, hogy az asszonya felnéz rá - erőteljeset fékezett a fenevadam előtt, és lepattant a drótszamaráról, majd egy valódi szamár hangján elkezdett üvölteni. Látszott, hogy nagy gyakorlattal rendelkeznek a kölyökkutyák összepisiltetésében, hiszen hátul tercelt az asszony:
-Fogja meg a kutyáját! Fogja meg a kutyáját!
Annyira megdöbbentem, hogy csak annyit tudtam kinyögni:
- Jól vagy, ember?
 Azóta sokszor láttam a párost. Mint például ma este is. Hazafelé tartottak a főúton. A kerékpár, a ruha, a sisak ugyanaz maradt, mint régen. És az is biztos, hogy a szellemi képességeik sem sokat változtak. 

AZ ELÖL TEKERŐ FÉRFINEK UGYANIS CSAK A HÁTSÓ LÁMPÁJA ÉGETT, A HÁTUL PEDÁLOZÓ ASSZONYKÁNAK PEDIG CSAK AZ ELSŐ...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése