Bár a korlátokról szeretnék írni, egy kerítés képét tettem ki a bejegyzés elejére. Nem véletlenül. Az emberek nagy része a korlátokra úgy gondol, mint valami akadályra, ketrecre, ami elzárja előlük az újat, az ismeretlent.
Eredetileg szép hosszú elemzést terveztem a személyes korlátainkról, azokról a nagy részt téves elképzeléseken alapuló gátakról, amikkel körbevesszük magunkat. Aztán rájöttem, hogy az emberek nagy része sosem fogja megérteni, hogy a magunk gyártotta akadályok nem "jó" akadályok, amiket le kell győzni, hanem "rossz" akadályok, amiket csak EL KELL FELEJTENI.
Egyetlen példát azért megemlítek, hogy a mai napi fényképem hangsúlyos legyen. "Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy...". A pontok helyére bármi kerülhet, EZ CSAK KIFOGÁS! Az életkor nem korlát, csak ha mi annak tekintjük. Ekkor viszont tényleg elzár minket egy új lehetőségtől. Ezeket a korlátokat egyszerűen KI KELL KERÜLNI.
És most jöjjön a napi agymenés. Egy akadály, ami csak látszólag akadály.
 |
| Csak célforgalom... |
 |
| Véderőmű... |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése